Hát igen… Május első vasárnapja, anyák napja. Még a madarak is hangosabban, és szebben csiripelnek… Hogy hogyan is telt ez a nap? Hát szarul. Mint minden ilyen ünnep napon, megint mentünk nagyanyámékhoz, mert azért mégiscsak az anyuka anyukája, oszt kapjon virágot., meghát azért nah… Mégis csak a nagymama, az nagymama  Hát szégyen, nem szégyen, már egy hete nincs egy büdös fillérem sem, ígyhát maradta jóindulat, meg a kölcsön. Mivel tudtam, hogy anya nem hagy szarban, így ő vett virágot nekem, márhogy én adjak a nagymutternak, meg a keresztanyámnak. Ma reggel, mondom magamnak, na, akkor legyünk okosok! Fél nyolckor felhívtam az unoka tesóm, hogy rohanjon el valami virgácsért, meg egy Merszí-ért, majd kifizetem neki. (Igazából nagyapámnak ugyanezt, mert unokatessó még javában aludt) Mondta jólvan. okés, elintézzük valahogy. Mondtam is anyunak, hogy akkor majd mamáéknál happy mutter day, és akkor remek minden; gondoltam én a hülye barom naiv fejemmel. Hát el is indultunk, még go be az Auchanba, shop,shop, kocsiba be, irány a cél. Örültem, hogy ennyivel megúsztam, és mindenki jól jár… Ahha.. jahjah. Megérkezés, csattanás. Idézek: Én-csőőő! Nagypapa/nagymama-Jahj hát szevasztok gyerekek! Unokatesó- Ezt most nem mondod komolyan? Én- Mit? Egyébként helló! Unokatesó- Hát most csörgettelek meg, mert hogy a DVD…, egyébként most indulunk! Én- Miiiiiii? Mama-(menti ami menthető) tudod amit megbeszéltünk még pénteken…Hát teeeeljesen kiment a fejünkből! Én-(sapka a sarokba hajít, megtámaszkodás a konyha széken, mamára néz..) Eeeezt most ugye nem mondod komolyan. Na innentől kezdve… Anyunak, az a tudom hogy szeretsz, mondata, és a pont annyira hogy lusta vagy ajándékot venni feje, az csapott, de akkorát, hogy a rántotthúsnak való csirkemell, az magától ki kloffolódott a kredencen. Nade folytatás: Mama- nembaj, Fruzsináék (unokatesó) most indulnak, aztán hoznak most… Én- hát de mostmá’ annyira mindegy ; nem? Nagypapa- Hát de ha már megjöttetek, akkor gyere menjünk! Én- Hova? Hát mostmár nem mindegy? Éppen az lett volna a pláne, azért hívtalak, hogyha tudtok, akkor help. Mostmár mindegy. Hadjuk… Majd holnap. Magyarázat: a dolog vége az lett, hogy én vagyok a gyökér, mert kérhettem volna ”””nevelő”””apámtól pénzt (akivel naponta kétszer beszélek: reggel egy helló meg este is egy helló) és akkor nemkéne nagyapámékat hibáztatni. Na ácsi. Ha azt mondja nekem nagyapám, hogy hú ádámka, ez most nem fog menni, menj, azt kérjé’ Dezsőtől(”””nevelő”””apám), akkor azt mondom okés köszi, akkor majd megyünk… De nem ez történt. Aztán ebből adódóan meg anyám vitatkozott mindenen, és stb. stb. Szóval ennél szarabbul el se sülhetett volna. Az autóba, gyakorlatilag kuss volt. Nem is szóltunk egymáshogy, csak a rádió szolt, a danubiusz, amit meg még ráadásul utálok is. Remélem másoknak jobban telt.. Éljenek az anyák!!!!